Pokolbéli víg napjaim

Az egész egy bölcsesség fog kihúzásával kezdődött. Egy kicsit rá kellett hangolódnom;  lelkemben elbúcsúztam eme kedves fogamtól és megköszöntem neki azokat a szép és boldog időket, amiket együtt töltöttünk, hogy soha nem okozott kellemetlen perceket…
De most mennie kell, mert letörött és nem lehet mit csinálni és ha így alakult akkor válljunk el gyorsan  és könnyedén. És tényleg mindent köszönök…

A Doktor bácsi nagyon kedves volt, miután tele tömött fájdalomcsillapítóval matatott kettőt hármat a szájamban, reccsenés, majd údvariasan megjegyezte: „Na drága, ezért kellett reggel jönnie, mert itt vannak a szájsebészeten, de előtte legyen róla egy röntgen is…”
Finoman kitessékelt, be a röntgen szobába. Itt egy hölgy volt soron, aki minden áron az ő kezét (hogy mutassa) meg az én kezemet (hogy ahogy mutatta megtartsam a röntgen papírt) egyszerre akarta a szájamba látni, de hát nekem kicsi szájam van (ez még később is problémát okozott) ezért öklendezni kezdtem. Nagyon kellemetlen volt, mert ilyen még nem történt vele, rendkívül szégyelltem magam, de talán 7. – 8. alkalomra sikerült egy felvételt elkészíteni.
Azután a szájsebészeten közölték hüledezve, miután belenéztek a számba, hogy a röntgen alapján jobbnak látszott a helyzet és még boncolgatták az asszisztenciával a helyzetet, hogy kicsi a szám, nehezen hozzáférhető a gyökér és hogy megy majd egy körlevél a fogorvosoknak, hogy ne  nyúljanak a bölcsesség fogakhoz, meg ma talán bele sem kezdenek….De azután arra jutottak, hogy újfennen beinnekcióznak  és majd meglátják. Én meg szépen aláírtam a hivatalos papírokat, hogy vállalom, hogy ez a kisebb műtét kockázattal jár, megnyílhat az arcüreg és még kórházba is kerülhetek, de hát mit volt mit tenni.
Kint a folyosón sírhatnékom támadt ugyan, de  eldolgoztam. Igaz a „műtét” után féloldalra torzult fejemmel (állítólag a zsibbasztóktól) már inkább Quasimodo kishúgának néztem ki, mint egy úrinőnek. Hazafelé jövet a kertek alatt sunnyogva, a féloldalasan felpuffadt arcomat egy zsebkendővel próbáltam takargatni, ami minden tekintetet odavonzott!

Happy end nincs? De van! - hogy ne ragozzam tovább;
 a beletört gyökér kiszabadult, (elég nagy volt),  az arcom belül meg azóta is hólyagos, valószínűleg a műszerek kidörzsölték.
Első nap nem ehettem, nem ihattam semmit. Le is ment mínusz 2 kiló (Juhejjj!!!)
Másnapra viszont remek gyógyteakeveréket készítettem Duende útmutatásai alapján. A gyógyfüvek varázslatos ereje, fájdalomcsillapító hatása, már az ős idők óta ismert,én is ha nagy pácban vagyok élek vele! Nem volt más tennivalóm, csak a jól kitapasztalt, férjúr által kóstolgatott italt rekonstruálni.

 A keverék:
1 evőkanál zöld tea, 2 evőkanál kamillavirág, 1 csapott evőkanál macskagyökér, 1 csapott evőkanál orbáncfű, 12 db szegfűszeg, 3 liter víz.
Ízesítés: 1 citrom leve, némi méz.
A macskagyökeret és a szegfűszeget előzetesen mozsárban össze kell törni. (Hát a macskagyökér okozott egy kis riodalmat, mert valahányszor valaki belépett a konyhámba, még másnap is megkérdezte, hogy hú, mi ez a bűdös. )
A hozzávalókat összekeverni és forró vizzel leönteni.Állni hagytam negyed órát és leszűrni.
Egész nap iszogattam, nálam azért 3 liter nem,csak a fele fogyott el belőle.