Ez most amolyan 2:1-ben bejegyzés lesz. Mákrajongásom folytatása, vega irányzatba átdolgozva olaszos stílusban. A mákos falafel egyszerű receptjét a Csatnin olvashatjátok, remekül kiegészíti a paradicsomszósz és a durum spagetti.
Spagetti con vega polpettini (Spagetti mákos falafellel)
Tészta, tészta, tészta, de nem mindegy, hogy milyen! Bolognai spagetti, túrós vagy sajtos jöhet minden mennyiségben, akár minden napra is; spenótos tészta, alkalmanként, gombszószos csak piszkálgatva. Nagyjából ez lányom tésztarepertoárja.
A bolognai is többféle változatban létezik, ez must a húsos változat, rengeteg sárgarépával.
2 evőkanál olajon megpárolok egy fej apróra vágott vörös hagymát, hozzáadok 10 dkg darált pulykamellet, kissé átpirítom.
Lereszelek 2 szál sárgarépát és egy negyed cikk zellert és a raguhoz adom. Kevergete párolom. 3 evőkanál bio paradicsomszószt elkeverek 2 deci vízzel és a húsos zöldséges raguhoz öntöm.
Sóval, borssal, csipetnyi oregnóval fűszerezem.
Spagettivel, reszelt sajttal a tetején a szokásos módon fogyasztjuk.
„Taníts meg táncolni!” - jelképesen értendő mondat, persze, még mielőtt bárki azt hinné, hogy főzés helyett táncra perdülök, megteszi ezt helyettem a post végén, majd Anthony Quinn. Szóval lesz majd egy krétai specialitás aseditháltal meghirdetett Világjáró fazék VKF-fordulóra, de előtte még…
...„Taníts meg táncolni!” mondja a regény vége felé az ifjú író Zorbasznak, akinek karakterében ott van az életszeretet, egy bölcs követendő életmód, Kréta vadregényes tájain edződött ember életfilozófiája.
Görögországtól én is sok mindent tanultam; itt lestem el a mediterrán konyha alapjait, megkedveltem az olivabogyóból készült dolgokat, bár olyan lelki vezetőt, mint Zorbasz itt nem leltem ugyan és a világot még tizenvalahány év görögbe járás után sem tudom olyan lazán szemlélni, mint ők, de imádom a tájat, a vidéket, az olajfaligetek csendességét, a kabócák ciripelését, a mediterrán virágok édeskés illatát és bármelyik szigetre is sodorjon az élet, ha ott vagyok megnyugszik a lelkem.
Az ismerkedést a görög konyhával csak apránként kezdtem, mint kommersz huszonévés turista gyroson éltünk, mert olcsó volt, bár mazsolabor nélkül már akkor sem jöttem volna haza! Azután később kitárult a világ és jöttek a specialitások sorra a muszaka, taramosaláta, a pastitciada stb. sok-sok frappéval leöntve. Majd jött az elmélyülés, az adott helyi ízeket, specialitásokat kutatva.És a felismerés, hogy itthon, a konyhámban is rekonstruálhatok minden kedves ízt!
Legjobban a korfui konyhát ismertem meg, a legizgalmasabb ízeket pedig Krétán kóstoltam. Kréta amyúgy is érdekes egy hely, egyszerre zordon és romantikus. Izgalmas a sziget belsejét járva turizmustól még érintetlen falvakat felfedezni. Egyre kevesebb van belőle.Annál több idős helybéli! Úgy tűnik „tényleg természetközeli, egészséges és békés életet élnek” .
Jó néhány tanulmány született a mediterrán diéta előnyeiről, azon belül is a krétai táplálkozás mintájáról. A lényege, hogy sok olivaolajat, olivabogyót esznek, reggelijük is általában egy szelet teljekiőrlésű (!) kenyér(többnyire árpalisztből aranyló olivaolajjal lelocsolva, oregánóal ízeítve. Azután sok zöldség, hal, hús pedig ritkábban kerül terítékre, mint gondolnánk!
Egy krétai specialitás
Most egy jellegzetes krétai egytálételt készítettem, a Yiouvetsi-t. Receptjéről már az I világháború utáni időkből is készült feljegyzés, de Krétán igazából a 60-as, 70-es években vált népszerűvé. A vasárnapi asztalon tálalták; a hozzávalókat egy lábosba tették és a pékhez átvitték megsütni.
Általában bárányból, borjúból vagy csirkéből készítik én magam is ez utóbbiból főztem. Érdekessége a Kritharaki, az aprószemű, rizshez hasonló tészta. Idehaza is láttam már alkalmanként a Culinárisban.
Kotopoulo Yiouvetsi (Csirke-egytál, tésztával)
Hozzávalók: 1 csirke, darabokban (csirkemell, comb főleg), 2 cukkini, 4-5 nagyobb paradicsom, só, bors, fokhagyma, 0,5 dl olívaolaj, víz, reszelt sajt (ideális esetben Kefalotyri), egy bögre rizs alakú tészta.
A húst vágjuk nagyobb darabokra, dörzsöljük bele a sót, borsot és tegyük egy sütőtálba. Fedjük be a héjától megtisztított, feldarabolt paradicsomokkal, és a felszeletelt cukkinivel. Locsoljuk meg olívaolajjal és öntsünk alá egy bögre vizet. Sütőbe egy-másfél óra alatt megsül.
Közben egy bögre Kritharaki, aprószemű, rizshez hasonló tésztát 3 x-os mennyiségű vízben főzzük puhára, majd csöpögtessük le és forgassuk össze a megsült hússal. Tegyük be a sütőbe 10 percre. Tálaláskor szórjuk meg reszelt sajttal.
(A film utolsó drámai jelenete Chaniatól északra, az Akrotíri-félszigeten Stavros partjainál játszódik.)
Már alig vártam én is hogy spárgával dolgozhassam a konyhában. A Pasta al Forno autentikus olasz étel valamilyen tészta, némi zöldség, paradicsomszósz, sajt egytálban összedolgozva. Még a nyammogó korszakát élő lányom is jóízüen falatozott belőle, tésztaimádó anyja legnagyobb örömére!
A tésztát bő vízben kifőztem. A spárga héját kissé lekapargattam, majd feldaraboltam és megpároltam.
Egy serpenyőben összemelegítettem egyenlő mennyiségű olívaolajat és vajat, hozzáadtam a felaprított vöröshagymát és fokhagymát. Megfonnyasztottam, majd hozzáadtam egy doboznyi hámozott paradicsom konzervet. Fűszereztem sóval, darált borssal és friss bazsalikomlevéllel (ha lett volna itthon, de nem volt, úgyhogy száraz oregáno ment bele). Összeforraltam.
Egy jénai tálat kikentem vajjal. Beleöntöttem a leszűrt penne tésztát, rá a spárgát. Összeforgattam. Erre ráöntöttem a paradicsomszószt és ezt is összeforgattam.
Tetején elkentem a krémsajtot, néhány mozzarrella szelettel rásegítettem és forró sütőbe, kb 170 fokon 20- 25 perc alatt megsütöttem.
Tálaláskor rezselt parmezeánnal megszórtam.
