...„Taníts meg táncolni!” mondja a regény vége felé az ifjú író Zorbasznak, akinek karakterében ott van az életszeretet, egy bölcs követendő életmód, Kréta vadregényes tájain edződött ember életfilozófiája.
Görögországtól én is sok mindent tanultam; itt lestem el a mediterrán konyha alapjait, megkedveltem az olivabogyóból készült dolgokat, bár olyan lelki vezetőt, mint Zorbasz itt nem leltem ugyan és a világot még tizenvalahány év görögbe járás után sem tudom olyan lazán szemlélni, mint ők, de imádom a tájat, a vidéket, az olajfaligetek csendességét, a kabócák ciripelését, a mediterrán virágok édeskés illatát és bármelyik szigetre is sodorjon az élet, ha ott vagyok megnyugszik a lelkem.
Az ismerkedést a görög konyhával csak apránként kezdtem, mint kommersz huszonévés turista gyroson éltünk, mert olcsó volt, bár mazsolabor nélkül már akkor sem jöttem volna haza! Azután később kitárult a világ és jöttek a specialitások sorra a muszaka, taramosaláta, a pastitciada stb. sok-sok frappéval leöntve. Majd jött az elmélyülés, az adott helyi ízeket, specialitásokat kutatva.És a felismerés, hogy itthon, a konyhámban is rekonstruálhatok minden kedves ízt!
Legjobban a korfui konyhát ismertem meg, a legizgalmasabb ízeket pedig Krétán kóstoltam. Kréta amyúgy is érdekes egy hely, egyszerre zordon és romantikus. Izgalmas a sziget belsejét járva turizmustól még érintetlen falvakat felfedezni. Egyre kevesebb van belőle.Annál több idős helybéli! Úgy tűnik „tényleg természetközeli, egészséges és békés életet élnek” .
Görögországtól én is sok mindent tanultam; itt lestem el a mediterrán konyha alapjait, megkedveltem az olivabogyóból készült dolgokat, bár olyan lelki vezetőt, mint Zorbasz itt nem leltem ugyan és a világot még tizenvalahány év görögbe járás után sem tudom olyan lazán szemlélni, mint ők, de imádom a tájat, a vidéket, az olajfaligetek csendességét, a kabócák ciripelését, a mediterrán virágok édeskés illatát és bármelyik szigetre is sodorjon az élet, ha ott vagyok megnyugszik a lelkem.
Az ismerkedést a görög konyhával csak apránként kezdtem, mint kommersz huszonévés turista gyroson éltünk, mert olcsó volt, bár mazsolabor nélkül már akkor sem jöttem volna haza! Azután később kitárult a világ és jöttek a specialitások sorra a muszaka, taramosaláta, a pastitciada stb. sok-sok frappéval leöntve. Majd jött az elmélyülés, az adott helyi ízeket, specialitásokat kutatva.És a felismerés, hogy itthon, a konyhámban is rekonstruálhatok minden kedves ízt!
Legjobban a korfui konyhát ismertem meg, a legizgalmasabb ízeket pedig Krétán kóstoltam. Kréta amyúgy is érdekes egy hely, egyszerre zordon és romantikus. Izgalmas a sziget belsejét járva turizmustól még érintetlen falvakat felfedezni. Egyre kevesebb van belőle.Annál több idős helybéli! Úgy tűnik „tényleg természetközeli, egészséges és békés életet élnek” .
Jó néhány tanulmány született a mediterrán diéta előnyeiről, azon belül is a krétai táplálkozás mintájáról. A lényege, hogy sok olivaolajat, olivabogyót esznek, reggelijük is általában egy szelet teljekiőrlésű (!) kenyér(többnyire árpalisztből aranyló olivaolajjal lelocsolva, oregánóal ízeítve. Azután sok zöldség, hal, hús pedig ritkábban kerül terítékre, mint gondolnánk!
Egy krétai specialitás
Most egy jellegzetes krétai egytálételt készítettem, a Yiouvetsi-t. Receptjéről már az I világháború utáni időkből is készült feljegyzés, de Krétán igazából a 60-as, 70-es években vált népszerűvé. A vasárnapi asztalon tálalták; a hozzávalókat egy lábosba tették és a pékhez átvitték megsütni.
Most egy jellegzetes krétai egytálételt készítettem, a Yiouvetsi-t. Receptjéről már az I világháború utáni időkből is készült feljegyzés, de Krétán igazából a 60-as, 70-es években vált népszerűvé. A vasárnapi asztalon tálalták; a hozzávalókat egy lábosba tették és a pékhez átvitték megsütni.
Általában bárányból, borjúból vagy csirkéből készítik én magam is ez utóbbiból főztem. Érdekessége a Kritharaki, az aprószemű, rizshez hasonló tészta. Idehaza is láttam már alkalmanként a Culinárisban.
Kotopoulo Yiouvetsi (Csirke-egytál, tésztával)
A húst vágjuk nagyobb darabokra, dörzsöljük bele a sót, borsot és tegyük egy sütőtálba. Fedjük be a héjától megtisztított, feldarabolt paradicsomokkal, és a felszeletelt cukkinivel. Locsoljuk meg olívaolajjal és öntsünk alá egy bögre vizet. Sütőbe egy-másfél óra alatt megsül.
Közben egy bögre Kritharaki, aprószemű, rizshez hasonló tésztát 3 x-os mennyiségű vízben főzzük puhára, majd csöpögtessük le és forgassuk össze a megsült hússal. Tegyük be a sütőbe 10 percre. Tálaláskor szórjuk meg reszelt sajttal.
(A film utolsó drámai jelenete Chaniatól északra, az Akrotíri-félszigeten Stavros partjainál játszódik.)
