Nomen est omen; ha már marmalade, akkor egy kis lekvárhiradó a konyhámból.
Utoljára 2003-ban, illetve 2004-ben élveztem ennyire a befőzést, mint most. Olyan hatalmas adagokat termeltem, hogy még most is találok a kamrámban egy-egy lekvárt abból az időszakból. Akkori lelkesedésemre jellemző volt, hogy a macerásabb csipkebogyó és a gesztenyelekvár készítésétől sem rettentem el.
Most inkább a kis szériaszámokra törekszem. Viszont igyekszem minél többféle verziót kipróbálni.
A málnaszezont hagytam elúszni, az epret úgyszintén. Van még ugyanis egy-két üvegnyi a zöldborsos eperlekvár tavalyi szériájából.
De a sárgabarack befőzéséből jól állok, és elkészítettem már néhány üveg erdeigyümölcsös-almás dzsemet is.
Zselével eddig azonban még nem volt dolgom, ideje volt, hogy egy pikáns ízkombinációval kezdjek. A levendulával már tavaly óta kísérletezem, most viszont úgy érzem, hogy megtaláltam a legjobb ízkombinációt vele.
Levendula zselé
Hozzávalók: 500 g alma héjától megtisztítva, kimagozva, cikkekre vágva, egy maroknyi feketeszeder, 8 ág levendula virág, 5 dl víz, 550 ml gyümölcsléhez, 400 g cukor.
A hozzávalókat egy lábosba teszem és 40-45 percig főzöm, forralom. Egy hosszúkás üveget előészítek, ráteszem a csőrös töltőformát (most nem jut eszembe a tisztességes neve) gézzel kibélelem, és rázúdítom levestül, gyümölcsöstül a pépet.Ez egy éjszaka alatt szépen lecsöpög. Másnap reggel még egy picit fakanállal kinyomkodom belőle a maradék levet.
A tiszta gyümölcslét cukorral összeforralom. Előkésztett meleg üvegbe töltöm. A szokásos módon dunsztolom, törölközővel bebugyolálom és egy éjszakát így hagyom.
Ebből a menyiségből nekem 5,5 dl lett.
