2008. október 16., csütörtök

Banános, csokoládés dzsem

Ági banános csokis sütijét nézegetve eszembe jutott (naná, hogy megsütöm!; meg, hogy két gyerek mellett mennyi finomság készítésére van még ideje! Bezzeg nekem, anno eggyel, szerintem ez idő tájt még ülni sem tudtam rendesen…de ez nem is ide tartozik)…Szóval eszembe jutott egy isteni házi készítésű csokis-banános dzsem, amit én még augusztusban, a nagy lekvárfőző korszakomban késztettem, de idő hiányában még nem tettem fel a blogra.

A recept nagy előnye, hogy egész évben aktuális!

Banános, csokoládés dzsem




Hozzávalók: (400 ml-hez): 300g bananán kb. 3.4 nagyobb darab,210 g cukor, 80g étcsokoládé, 20 ml rum,
100 ml víz

A banánt karikára vágtam, megszórtam cukorral, felöntöttem vízzel és folytonos kevergetés mellett (fakanállal) rotyógósra forraltam. Ekkor botturmix segítségével pürésítettem, majd visszatettem a tűzre, hogy még egyet rottyanjon. Beletördeltem a csokoládét, meglocsoltam rummal és átkevertem.

2 x 200 ml-es sterilizált üvegbe töltöttem és lezártam.

Hűvös helyen 3 honapig  tárolható.Felbontás után mindenképpen hűtőszekrényben kell tárolni. Ekkor már csak nagyjából egy hétig áll így el.

2008. október 10., péntek

A baklavák földjén járva

Ez most ismétlés lesz; szeretném néhány kedvencemet a korábbi Marmalade-ról ide áthozni. Most Görögországé lesz a főszerep. Beszámoló 2008-ból!

Hogy őszinte legyek meglehetősen nehezemre esik a hideg, őszi, szorgos hétköznapokba visszarázódni, azok után, hogy pár napja jöttünk haza a Baklavák földjéről, vagyis Görögországból, egészen pontosan Rodoszról, ahol még javában dúl a kánikula, és olyan jól esett a pihenés!



Sikerült most úgy (késő) nyaralni, mint még eddig soha és megvalósíani a teljes nihil állapotát: pancsolás a tengerbe reggel és késő délután, délben pedig szieszta. Úgy látszik a 14 hónapos lányom a passzív pihenés elsajátítására is megtanított minket, Őegyébként mindig jóízűen durmult a tenger partján, majd fölébredve természetesnek vette a lubickolást.
(Tavaly télen a sütőtököt szerettette meg velünk. Amikor a hozzátáplálását a sütőtökkel elkezdtük, olyan jóízűen ette, hogy a Zuram és Jómagam, akik eddig leéltük az életünket annélkül, hogy a sütőtököt szeretnénk, kis hijján összevesztünk a  maradék falatokon és  hónapokon át rendszeresen vásároltuk és ettük, hogy kétszer harminc évnyit bepótoljunk belőle és elsirattuk a szezon végét; kész csoda, hogy be nem sárgultunk.)
Ebből adódóan a szigetből a fővárosán és népszerű üdülőelyén Falirakin kívül semmit sem láttunk. Mindegy legalább lesz miért egyszer visszamenni.
Gasztronómiai szempontból viszont kifejezetten csalódás volt Rodosz! Úgylátszik, hogy a 15 évnyi látogatások során most már tele ettem magam a görög konyhából!
Vártam a török konyha behatásait, de igazából a néhány unalomig evett görög specialitáson kívül, szinte semmi újat nem kaptam. Így hát ettük a csirke gyrost, a sertésszuvlakit, a bárány kebabot, muszakát, sztifádót, de most valahogy nem érintett meg a görög konyha csodálatos ízletes egyszerűsége.


Volt baklava, és csokis baklava is, meg fánk, amit „sugar rings”nek hívtak, de nagyon hiányoltam kedvencemet a galatobourekot, a friss halvast, vagy a szirupos diós piskótát.


Én szinte a görög konyhán nőttem fel, utazásaim során mindig tanultam valami újat; Krétán a zöld fűszerek változatos és bátrabb használatát, hogy locsoljak meg mindent citromlével a sült burgonyától kezdve a zöldségeken át a húsokig. Korfun meglestem a szirupos édességek titkát, hogy ebben a kategóriában nem csak a baklava, vagy a Kataifi létezik, és hogy borecetből milyen isteni szószokat, szaftokat lehet kreálni, a Peloponnészon a halak ízletes fűszerezését, és hogy a legjobb olívaolaj a testes, karakteres Kalamata (bocsánat az olasz rajongóktól).
Úgyhogy gasztronómiailag egy kicsit keserű szájízzel, de néhány doboz krétai kakukkfű mézzel és szamoszi likőrborral tértem haza.

szieszta:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails