Az olíva a mediterrán konyhák egyik legjellemzőbb alapanyaga, hidegen melegen egyaránt alkalmazható.
Vannak közöttük egészen apró szeműek és gigantes méretűek, zöld lila, barnás és fekete árnyalatban.
Én felnőtt fejjel kedveltem meg, remek belőle nassolni kis bagettel, sajt kíséretében, vagy bor mellé.
A legfinomabbnak a karakteresebb görög Kalamatát tartom, oliva olajból pedig a krétait.
Egy görög termelőtől megtudtam, hogy azért olyan ízletes a peloponnészoszi, a chalkidiki illetve a korfui olajbogyó, mert a napsütés mellett sok eső is éri ezért fogyasztásra leginkább így alkalmas.
A krétai olajbogyókból viszont remek olaj készíthető, mert ott kevesebbet esik, ellenben legalább 360 napon át erős napfény éri, ami kell, hogy érett zamata legyen. Az olivaolaj minőségét meghatározza a fajtája, a termelőterület, az évjárat és a gondos feldolgozás, úgyanúgy mint a boroknál. Nem véletlen, hogy mintegy 95 ezer család foglalkozik Krétán olívatermeléssel.
Az olajbogyókat legtöbb esetben sóban, sós lében, vagy olivaolajban eltéve kerülnek forgalomba.
Legismertebb fajtái:
- Elitses: vékonyabb, asztali olajbogyó a zöldesbarnástól- a feket színárnyalatig.
- Ionian: Korfu és Kefalónia vidékéről származó telt zamatú olajbogyó. Itt a lakosság jelentős része megtermeli és elkészíti saját olivaolaját
- Kalamata: Peloponnészosz déli részéből származik.Testes, lédús, kiváló aromájú.
- Megaritki: mazsolaszerű olajbogyók. Túl érett állapotban szüretelik le, mossák és szárazsóval rétegezik.
Hol kóstolhatod meg?
Görög olajbogyó szokott lenni a Perc utcai Culinárisban, az óbudai piacon, és egy kedves görög olajbogyókra szakosodott kis boltban a Szugló utcában (14.ker. Szugló u. 59). Ha tudtok még más görög terméklelőhelyet akkor írjátok meg! Osszuk meg egymással! (Ha jól tudom az Apollón (?) nevű görög nagykereskedés már megszűnt.)