A fánkokkal idén valahogy nem volt szerencsém. Rögtön egy félresikerült túrófánkkal indítottam, és ez jó darabig a kedvemet szegte. Mivel anyu sajnos nem talála meg azt a receptet, amiből legutóljára azt a fincsit csinálta, a TV Paprika magazin februári számából vadásztam egyet – de inkább hasonlított olajban tocsogó túrógombócra, mint rózsaszín-pozsgás fánkra.
Majd jött ez a marokkói, a régi ízemlékek nyomán, a TV Paprika Egy falat Marokkó c. könyv tartozékaként.
Két kiskanál szárított élesztőt összekevertem 125 ml langyos vízzel, egy kiskanál cukorral és meleg helyen megfuttattam. 310 g lisztet, egy csipet sóval összekevertem és az élesztőt a liszt közepébe vályt mélyedésbe öntöttem. Úgy kevertem el, hogy mindig egy kicsi lisztet felvegyen a széléből, majd hozzá löttyintettem további 125 ml langyos vizet és annyi liszttel kevertem el, hogy kb. palacsintatészta-sűrűségű legyen. Állni hagytam 15-20 percig, amíg a tésztán buborékok keletkeztek, majd a maradék liszttel lágy tésztává gyúrtam össze. Egy tálat beolajoztam, ezen végig görgettem a fánktésztát és kb. egy órát állni hagytam.
A megkelt tésztát átgyúrtam, húrkára formáztam és 15-20 kisebb darabot vágtam le belőle, amit egyhén olajos kézzel mini zsemlévé formáztam, és kilyukkasztottam a közepét. Forró olajba tettem a fánkot, ekkor egy fémnyársat a lyukba szúrtam, ezzel megforgattam a fánkot, nehogy a magas hő hatására összesüljön. A kisült fánkot még melegen barna és kristály cukor keverékében hempergettem.
Szerény véleményem az idei fánkmunkásságomról: getting better, vagyis egyre jobb, pontosabban lesz ez még jobb is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése