2008. október 16., csütörtök

Banános, csokoládés dzsem

Ági banános csokis sütijét nézegetve eszembe jutott (naná, hogy megsütöm!; meg, hogy két gyerek mellett mennyi finomság készítésére van még ideje! Bezzeg nekem, anno eggyel, szerintem ez idő tájt még ülni sem tudtam rendesen…de ez nem is ide tartozik)…Szóval eszembe jutott egy isteni házi készítésű csokis-banános dzsem, amit én még augusztusban, a nagy lekvárfőző korszakomban késztettem, de idő hiányában még nem tettem fel a blogra.

A recept nagy előnye, hogy egész évben aktuális!

Banános, csokoládés dzsem




Hozzávalók: (400 ml-hez): 300g bananán kb. 3.4 nagyobb darab,210 g cukor, 80g étcsokoládé, 20 ml rum,
100 ml víz

A banánt karikára vágtam, megszórtam cukorral, felöntöttem vízzel és folytonos kevergetés mellett (fakanállal) rotyógósra forraltam. Ekkor botturmix segítségével pürésítettem, majd visszatettem a tűzre, hogy még egyet rottyanjon. Beletördeltem a csokoládét, meglocsoltam rummal és átkevertem.

2 x 200 ml-es sterilizált üvegbe töltöttem és lezártam.

Hűvös helyen 3 honapig  tárolható.Felbontás után mindenképpen hűtőszekrényben kell tárolni. Ekkor már csak nagyjából egy hétig áll így el.

2008. október 10., péntek

A baklavák földjén járva

Ez most ismétlés lesz; szeretném néhány kedvencemet a korábbi Marmalade-ról ide áthozni. Most Görögországé lesz a főszerep. Beszámoló 2008-ból!

Hogy őszinte legyek meglehetősen nehezemre esik a hideg, őszi, szorgos hétköznapokba visszarázódni, azok után, hogy pár napja jöttünk haza a Baklavák földjéről, vagyis Görögországból, egészen pontosan Rodoszról, ahol még javában dúl a kánikula, és olyan jól esett a pihenés!



Sikerült most úgy (késő) nyaralni, mint még eddig soha és megvalósíani a teljes nihil állapotát: pancsolás a tengerbe reggel és késő délután, délben pedig szieszta. Úgy látszik a 14 hónapos lányom a passzív pihenés elsajátítására is megtanított minket, Őegyébként mindig jóízűen durmult a tenger partján, majd fölébredve természetesnek vette a lubickolást.
(Tavaly télen a sütőtököt szerettette meg velünk. Amikor a hozzátáplálását a sütőtökkel elkezdtük, olyan jóízűen ette, hogy a Zuram és Jómagam, akik eddig leéltük az életünket annélkül, hogy a sütőtököt szeretnénk, kis hijján összevesztünk a  maradék falatokon és  hónapokon át rendszeresen vásároltuk és ettük, hogy kétszer harminc évnyit bepótoljunk belőle és elsirattuk a szezon végét; kész csoda, hogy be nem sárgultunk.)
Ebből adódóan a szigetből a fővárosán és népszerű üdülőelyén Falirakin kívül semmit sem láttunk. Mindegy legalább lesz miért egyszer visszamenni.
Gasztronómiai szempontból viszont kifejezetten csalódás volt Rodosz! Úgylátszik, hogy a 15 évnyi látogatások során most már tele ettem magam a görög konyhából!
Vártam a török konyha behatásait, de igazából a néhány unalomig evett görög specialitáson kívül, szinte semmi újat nem kaptam. Így hát ettük a csirke gyrost, a sertésszuvlakit, a bárány kebabot, muszakát, sztifádót, de most valahogy nem érintett meg a görög konyha csodálatos ízletes egyszerűsége.


Volt baklava, és csokis baklava is, meg fánk, amit „sugar rings”nek hívtak, de nagyon hiányoltam kedvencemet a galatobourekot, a friss halvast, vagy a szirupos diós piskótát.


Én szinte a görög konyhán nőttem fel, utazásaim során mindig tanultam valami újat; Krétán a zöld fűszerek változatos és bátrabb használatát, hogy locsoljak meg mindent citromlével a sült burgonyától kezdve a zöldségeken át a húsokig. Korfun meglestem a szirupos édességek titkát, hogy ebben a kategóriában nem csak a baklava, vagy a Kataifi létezik, és hogy borecetből milyen isteni szószokat, szaftokat lehet kreálni, a Peloponnészon a halak ízletes fűszerezését, és hogy a legjobb olívaolaj a testes, karakteres Kalamata (bocsánat az olasz rajongóktól).
Úgyhogy gasztronómiailag egy kicsit keserű szájízzel, de néhány doboz krétai kakukkfű mézzel és szamoszi likőrborral tértem haza.

szieszta:

2008. szeptember 16., kedd

Joghurtos, kakaós szelet

Esős idő, lázas gyerek és egy kis idő „Marmalade”ra.

Kicsit hosszabbra sikeredett a nyárvégi eltünésem a blogtól, és ez sajnos nemcsak az írásra, hanem az olvsásra is vonatkozik. Még a kedvenceimet is csak a szemem sarkából inkább csak címszavak és fotók szintjén tudtam nyomonkövetni. Pedig sütöttem, főztem, csak megörökíteni nem volt időm. És volt olyan időszak is  amikor viszont kevesebbet sürögtem-forogtam a konyhában és többet a fogászati rendelőben.

A nem tudatos elvonókúra az édességevésemre is kiterjed, meg is lett a következménye, mínusz 2-3 kiló.

Ezt a „veszteséget” egy gyors desszerttel kellett kompenzálnom. Amihez a házi lekvár remekül illik.



             Joghurtos, kakaós szelet  

 Hozzávalók: 220 g liszt, fél kiskanál szódabikarbona, fél kiskanál só, 5 evőkanál kakaópor, 100 g puha margarin,

25 dkg cukor,  2 tojás, 80 ml víz, 200 ml natur joghurt.

 Egy lábosban összedolgoztam a lisztet, a sót, a szódabikarbonát és a kakóport.
A puha vajat robotgéppel krémesre kevertem a cukorral, majd a tojásokkal. Ebbe bekevertem a joghurtot és összedolgoztam a kakós liszttel. A tészta állagát a vízel javítottam.
 Kivajazott, kilisztezett püspökkenyérformában 55-60 percig sütöttem, úgy, hogy az első tíz percben kicsit erősebb lángon (kb. 190 fok), majd csökkentettem 170-180 fokra.

2008. augusztus 6., szerda

Banános-kókuszos zabkása


Egy titkos hozzávalóval, amit Vegagyereknél is olvastam. Ő pedig valószínűleg Lugosi Dórától merítette az ötletet. Ez a titkos hozzávaló nem más, mint szezámmag és lenmag (egyenlő arányban) kávédarálón megdarálva, és ebből az őrleményből egy-egy kiskanálnyi az elkészült kásába keveverve. Kásán kívül lehet még a főzeléket is dúsítani vele, vagy a reggeli müzlibe belekeverni.
Így kálciumot és omega-3 zsírsavat is juttank észrevétlenül a szervezetünkbe.


Banános-kókuszos zabkása

Hozzávalók 2 fő részére: 5 evőkanál zabkorba, 2,5-3 dl víz, 3-4 evőkanál kókuszreszelék, 1 banán, 1 evőkanál méz, juharszirup.

Egy lábosba forrald fel a vizet, majd kanalazd bele a zabkorpát. Annyit, amennyit a víz felvesz. Ez egy bögre vízhez kb. 4-5 evőkanálnyi. Szórd bele a kókuszreszeléket és add hozzá a mézet.
Ennyi idő alatt már jól megszívta magát a zabkorba, olyan lesz, mint egy sűrű tejbegríz. Le is veheted a tűzről.
A tálka alját béleld ki néhány banándarabkával, kanalazd rá a zabksát, tetejére mehet ismét néhány szem banánkarika. Ízlés szerint az édesszájuak (mint mi) csurgathatnak még rá juharszirupot, vagy mézet.

2008. július 28., hétfő

Levendula zselé

Nomen est omen; ha már marmalade, akkor egy kis lekvárhiradó a konyhámból.

Utoljára 2003-ban, illetve 2004-ben élveztem ennyire a befőzést, mint most. Olyan hatalmas adagokat termeltem, hogy még most is találok a kamrámban egy-egy lekvárt abból az időszakból. Akkori lelkesedésemre jellemző volt, hogy a macerásabb csipkebogyó és a gesztenyelekvár készítésétől sem rettentem el.
Most inkább a kis szériaszámokra törekszem. Viszont igyekszem minél többféle verziót kipróbálni.
A málnaszezont hagytam elúszni, az epret úgyszintén. Van még ugyanis egy-két üvegnyi a zöldborsos eperlekvár tavalyi szériájából.
De a sárgabarack befőzéséből jól állok, és elkészítettem már néhány üveg erdeigyümölcsös-almás dzsemet is.

Zselével eddig azonban még nem volt dolgom, ideje volt, hogy egy pikáns ízkombinációval kezdjek. A levendulával már tavaly óta kísérletezem, most viszont úgy érzem, hogy megtaláltam a legjobb ízkombinációt vele.

Levendula zselé


 Hozzávalók: 500 g alma héjától megtisztítva, kimagozva, cikkekre vágva, egy maroknyi feketeszeder, 8 ág levendula virág, 5 dl víz, 550 ml gyümölcsléhez, 400 g cukor.
A hozzávalókat egy lábosba teszem és 40-45 percig főzöm, forralom. Egy hosszúkás üveget előészítek, ráteszem a csőrös töltőformát (most nem jut eszembe a tisztességes neve) gézzel kibélelem, és rázúdítom levestül, gyümölcsöstül a pépet.Ez egy éjszaka alatt szépen lecsöpög. Másnap reggel még egy picit fakanállal kinyomkodom belőle a maradék levet.
A tiszta gyümölcslét cukorral összeforralom. Előkésztett meleg üvegbe töltöm. A szokásos módon dunsztolom, törölközővel bebugyolálom és egy éjszakát így hagyom.

Ebből a menyiségből nekem  5,5 dl lett.

2008. május 6., kedd

Snickers Pie


Családunk tele van makacs kosokkal és konok bikákkal, úgyhogy 8 nap alatt 4 ünnepi tortát, és 3 tepsis sütit sütöttem.
Aztán következett egy kis szusszanás, majd szombaton sikerült egy egyszerű mandulás, narancsos portugál sütit elbaltáznom; ilyen „szalonnás” állagú sütit még kezdő koromban sem produkáltam.

Na de aztán a renomémat sikerült anyák napjára vissza szereznem ezzel csodás sütivel, aminek a receptjét Alpineberrytől kölcsönöztem. A Snickers pie elkészítése egyszerű, kezdőknek is ajánlom, mert látványos és finom, úgyhogy a siker garantált.

Minimális változtatásokat azért végeztem a recepten:

-         Mivel nem szeretem annyira a Snickers szeletet, helyette peanut buttert (sósmogyoró krém) használtam.

-         A vanília esszenciát kihagytam.

-         A csokimázhoz tortabevonót használtam, amit egy kevés olajjal higítottam, míg az eredeti recept félédes csokoládé és 3 evőkanál tejszín összeolvasztását javasolja a torta tetejére.

Snickers Pie

 Tésztaalap: 2 csésze (2,5 decis csésze az alap) darált háztartási keksz, 2-3 evőkanál barna cukor, 120 g vaj, megolvasztva.
Csokis réteg: 120 g vaj, 100 g étcsokoládé, 5 evőkanál liszt, 1 kiskanál keserű kakaópor, ½ kiskanál sütőpor, ½ csésze cukor, 1 egész tojás, 1 tojás sárgája, 1 kiskanál vanília esszencia.

2-3 db snickers szelet szétnyomkodva, vagy 3-4 evőkanál peanut butter.
 Krémsajtos réteg: 250 g mascarpone (eredetileg 150 g), ½ csésze cukor (eredetileg 1/3 g), 1 egész tojás, 1 tojás fehérje, 1 kiskanál vanília esszencia.
Bevonat: 100 g ét tortabevonó, 2 evőkanál olaj.

 A tésztaalaphoz a darált kekszet összekevertem a barna cukorral és az olvasztott vajjal, majd kibéleltem vele egy kerek pite-tál alját és oldalát. Előmelegített sütőbe, alacsony hőfokra 5 percre betettem.
 A csokis krémhez mikroba, összeolvasztottam a vajat és az étcsokoládét. (Eredetileg gőz fölött kellene)
Összekevertem egy tálkába a lisztet, a kakaóport és a sütőport. Habverővel krémessé kevertem a tojásokat a cukorral. Majd a kakaós liszthez hozzáöntöttem a cukros tojásokat és a kihűlt vajas étcsokoládét. Átkevertem és a tésztára öntöttem, sütőbe téve 15 percig sütöttem.
 Hagytam kihűlni (kb 10 perc) majd a tetejére sósmogyoró krémet kanalaztam. Nem összefűggően, hanem pöttyökbe.(Eredetileg snickers szeletet kell a csokis réteg tetején szétszórni.)
 A krémsajtos réteghez a két tojás fehérjét a cukor felével habbá vertem.  Hozzákanalaztam a mascarpone sajtot és maradék cukrot. Majd a tojás sárgáját.  Ráöntöttem a csokis krémre és visszatettem a sütőbe. Nekem úgy 25-30 perc sütés kellett ahhoz, hogy a krémsajtos réteg ne remegjen már úgy mint a kocsonya és szilárd legyen, míg az eredeti recept – ha jól emlékszem – 15 perc sütést ajánl.

 Amikor elkészült hagyom hűlni, majd a tetejét csokis réteggel vonom be. Ehhez a mikróba 1-2 evőkanál olaj hozzáadásával felolvasztottam a tortabevonót.

2008. május 5., hétfő

Almás, diós házi kenyér mediterrán reggelihez



A kenyérsütő-projektet azóta hanyagoltam  mióta a keblemen melengetett és sokat gondozott rozskovászom meglehetesőn háládatlannak bizonyult és idő előtt kimúlt. Éppen akkor, amikor véget ért az egyhetes babusgatás és neki álltam volna kenyeret sütni.
De sebaj, mert egy bio kis- és nagyker boltban beszereztem egy fél kilós rozskovász-port, úgyhogy most kedvemre sütögethetem a kovászos kenyereket.

Valahogy ez idáig nem voltam megelégedve a korábbi rozs (rozsos)kenyereimmel; az állagát mindig túl morzsásnak találtam. De ez a variáció, a rozs, a tönköly- és a fehér liszt keveréke, egy kis pirított dióval és párolt almával megspékelve igazán kedvemre/fogamra való eredményt produkált!
Az ötletet miszerint alma, dió és rozsliszt jól megfér egymással egy kenyeres blogban olvastam korábban, de almabor és 40 dkg friss kovász hiányában erősen átkonvertáltam azt. Amihez azért a rozskovász-por használati utasítása is erős iránymutatást nyújtott.


Almás, diós kenyér

30 dkg univerzális búzaliszt, 8 dkg tönkönyliszt, 8 dkg rozsliszt, 1 evőkanál sikér, 1 evőkanál tejsavópor, 2 evőkanál rozskovász-por, 2 g friss élesztő, Kb. 3,5-4 deci víz, 1 kiskanál méz, 2 lapos kiskanál só, 3 evőkanál almaecet, 2/3 bögre dió, 1 db alma


Előkészület: az élesztőt a mézzel és kb 80 ml meleg vízzel felfuttattam.

A diót száraz serpenyőben megpörköltem, majd egy mozsárba nagyobb darabokra zúztam. Az alma héját megpucoltam és húsát lererszeltem, majd megpároltam. Félretettem hűlni .Majd kifacsartam a levét.

A búzalisztet elkevertem a rozsliszttel és a tönkölyliszttel. Hozzáadtam a javító anyagokat a sikért és a tejsavóport. Jöhetett hozzá a rozskovász és a megfuttatott élesztő ás a só. A robotgépemmel dagasztottam, közben hozzáöntöttem a vizet is. Nagyjából még 3 deci mehetett hozzá. És az almaecetet is.

Úgy15 perc dagasztás után, amikor már kezdett a tészta hólyagosodni félretettem meleg helyre.

1,5 óra után már jókorára megnőtt. Megszórtam a dióval, és a reszelt almával. Kézzel kicsit átdolgoztam és kiolajozott formába tettem. Meleg helyen újabb 30-40 percig pihentettem, majd forró sütőben  (egy kicsit vízzel begőzöltem) 45 percig sütöttem.

 Feta sajttal, olíva bogyóval és paradicsommal egyszerű mediterrán reggelinek is bevált.

2008. április 11., péntek

Ha én bor lennék…


 Egy rosé/syrah érdeklődik Ági alakjába bújva...
Nem tartom magam borszakértőnek, ráadásul csak alkalmi kortyoló vagyok, pedig tisztában vagyok azzal, hogy egészségünk védelmében ajánlatos lenne esténként legalább egy deci jó minőségű száraz vörösbort eliszogatni.
 Ennek ellenére én bizonyára édes és fehér bor lennék. Mint Szeremley Huba késői szüretelésű Badacsonyi Zeusza. A Balatonhoz és Badacsony vidékéhez nagyon erős érzelmi szálakkal  kötődöm, még abból az időből, amikor órákat töltöttem el az öregleshegyi bólogató meggyfa árnyékában és amikor a világ tökéletesen kerek volt, mert körülöttem lehetett mindenki akit szeretek.
És még a késői szüret is találó, mert ha valaki, akkor én tényleg a későn érő típusba tartozom. Nem is szerettem annyira tizenévesnek lenni, és a huszas éveim elejét is elpazaroltam…
Egy másik, megmagyarázhatatlan kötődés viszont Görögoszághoz fűz, úgyhogy még úgynevezett likőrborként, vagy mazsolaborként is eltudnám képzelni borpárlatú életem, Samos, esetleg Patras vidékéről. Természetesen fehéren és mézédesen.

Kiváncsi lennék Kicsi Vu és Piszke válaszára.

2008. április 10., csütörtök

Csokis béles



Ez egy NLC-s fórumról származó gyöngyszem, ilyen módon roppant nehéz a valós eredetét fellelni. Ha jól emlékszem én Sherpa tollából olvastam róla, mint Ükmamám csoki-bélese. De ezen a néven, még más oldalakon is megtalálható. Csak ajánlani tudom mindenkinek, nálunk egy hét alatt kétszer is megsütésre került.  Igazán omlós, rendkívül ízletes és rövid idő alatt összeállítható fogás.

Csokis béles

Hozzávalók a tésztához: 25 dkg vaj, 25 dkg liszt, 1 tojássárgája, fél marék cukor (nálam 2-3 evőkanál), tejföl (ez nálam kb. 3 evőkanál volt.)
A töltelékhez:  25 dkg porcukor, 6 tojás, 15 dkg puhított csoki (nálam 7 dkg étcsoki, + 2 evőkanál keserő kakaópor), 15 dkg darált dió.

A puha vajat a liszttel elmorzsolom és hozzákeverem a tojássárgáját, a cukrot, és a tejfölt is. Könnyű tésztává gyúrom. Fél órára hűtőszekrénybe teszem.
A 6 tojást szétválasztom és a fehérjéket 1 evőkanál porcukorral kemény habbá verem.( összesen 7 tojásfehérjét, mert hozzáadom azt, ami a tésztájából kimaradt.)

A töltelékhez a porcukrot habosra keverem a tojások sárgájával. Majd hozzáadom a mikróba felolvasztott étcsokit, (+ kakaóport), a darált diót és beleforgatom a tojások keményre felvert habbját.
A tésztát kettéosztom, kinyújtom és felével kibélelek egy közepes méretű vajjal, liszttel előkészített tepsit. Ráöntöm a tölteléket, majd befedem a maradék tésztával. Egy-két helyen villával átszurkálom és nagyjából 180 fokon 35-40 percig sütöm.

2008. április 6., vasárnap

Magyar ízek: Borsos tokány (VKF!XIV.)


Sikerült úgy összezsúfolni a tennivalóimat, hogy alig van időm még magamra is. De a VKF! Maci által meghirdetett fordulóját ezúttal ki nem hagynám.
Az igaz, hogy most már a határidők miatt túltengő feszültségemben kiborítom az egész családomat, de ha nincs határidőm, akkor meg azért.
 Szóval magyaros ízek. Ezeken nőttem fel, anyukám csodálatosan tudja elkészíteni a magyar konyha remekeit. És számomra is egy jó kis csirkeaprólék-leves, paprikás csirke kovi ubival, vagy a tojásos nokedli a non plusz ultra. Imádom a krumplistésztát, a mátrai borzast, de még a pacalpörköltet is.

 Amikor bajor rokonaink látogatnak hozzánk biztos, hogy kerül az asztalra  gulyásleves, vagy Jókai bableves, pincepörkölt, esetleg paprikás csirke, vagyis a magyar konyha nem túl lightos fogásai. De érdekes módon még a fittségét, súlyát és egészségét megszállottan őrző 70 éves Lizi nénikém is kitunkolja az utolsó falatokat. Anyu pincepörköltje isteni; vörösborból és kétféle hús (sertés-és marha) összefőzésével készül. Úgyhogy ezekkel a klasszikus hazai ételekkel itthon én már nem is próbálkozom.
Viszont nagy kedvenc lett nálunk az utóbbi években a szűzpecsenye Budapest raguval, vagy a borsos tokány.

 Borsos tokány (Tokány au poivre)

 A tokány, mint étel főleg a magyar konyhában szerepel. Nem is nagyon fordítják máshogy, vagy, ha igen, akkor talán a sautè a la hongroise, vagy hungarian stew névvel lehetne illetni. De szerintem felesleges. Csíkokra vágott húsból, pirított hagymából, fokhagymából, paradicsompüréből és fűszerekből áll.

 
Hozzávalók ezúttal:
60 dkg fehérpecsenye, 1 evőkanál mangalica zsír, 2 fej vöröshagyma, 3 duci gerezd fokhagyma, 2 evőkanál paradicsompüré, só, bors (tarkabors frissen őrölve, zúzva), egy csipetnyi őrölt kömény, vörösbor (kb. 1-1, 5 deci).

Köret: szalmaburgonya.

 Előkészületek: A húst 3-4 centis csíkokra vágom, a vöröshagymát apróra vágom.

 A mangalica zsíron az apróra vágott hagymát aranysárgára pirítom. Rászórom a húst és gyakori kevergetés mellett zsírjára pirítom. Hozzáadom az összezúzott fokhagymát, a törött borsot, a köményt és megsózom, majd felöntöm egy kevés vízzel.
A továbbiakban szakaszosan párolom, mindig egy kevés vizet aláöntve. Mikor a hús, már majdnem puhára párolódik (kb. 1, 5 óra múltán) ismét zsírjára pirítom, hozzáadom a paradicsompürét, felöntöm egy nagyon kevés vízzel és a borral. Lassan készre és sűrűre párolom.

Körete: hasábburgonya, de a sós burgonya is illik hozzá.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails