Egy rosé/syrah érdeklődik Ági alakjába bújva...
Nem tartom magam borszakértőnek, ráadásul csak alkalmi kortyoló vagyok, pedig tisztában vagyok azzal, hogy egészségünk védelmében ajánlatos lenne esténként legalább egy deci jó minőségű száraz vörösbort eliszogatni.
Ennek ellenére én bizonyára édes és fehér bor lennék. Mint Szeremley Huba késői szüretelésű Badacsonyi Zeusza. A Balatonhoz és Badacsony vidékéhez nagyon erős érzelmi szálakkal kötődöm, még abból az időből, amikor órákat töltöttem el az öregleshegyi bólogató meggyfa árnyékában és amikor a világ tökéletesen kerek volt, mert körülöttem lehetett mindenki akit szeretek.
És még a késői szüret is találó, mert ha valaki, akkor én tényleg a későn érő típusba tartozom. Nem is szerettem annyira tizenévesnek lenni, és a huszas éveim elejét is elpazaroltam…
Egy másik, megmagyarázhatatlan kötődés viszont Görögoszághoz fűz, úgyhogy még úgynevezett likőrborként, vagy mazsolaborként is eltudnám képzelni borpárlatú életem, Samos, esetleg Patras vidékéről. Természetesen fehéren és mézédesen.
Kiváncsi lennék Kicsi Vu és Piszke válaszára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése