Kedvelem ezeket a lepényformákat, mivel a hagyományos magyar változathoz képest sokkal rövidebb idő alatt elkészülnek és nem lehet velük hibázni.
A hagyományos palacsinta - szégyen és gyalázat - nekem ritkán sikerül tökéletesre; megfelelően vékonyra, foltos karamellás színűre, úgy ahogy egykoron Juli nénikém sütötte a balatoni bologató meggyfa árnyékában. Ámbár igaz az is, hogy ő, olyan alaposan keverte ki részleteiben elmélyülve a tésztát, hozzáadagolva a tejet, mintha a Michelin-csillagosztó bizottság szállt volna ki hozzá, és az is igaz, hogy tojásból 5 volt a minimum és a tejből is elfogyott legalább egy liter...áh, de igazából nem is erről akartam beszélni.
Sokkal inkább arról, hogy elbuktam a Pancake day-t, a híres angolszász palacsinta napot. Nem ettem és terveimmel ellentétben nem is írtam aznap róla.
Február 5-én volt húshagyókedd, angolul Shrove Tuesday és ezen a napon palacsintát, lepényféleséget illik/illene/kellene/kellett volna enni. Valószínleg onnan ered ez a népies elnevezése, hogy bizonyos vidékeken tréfás futó versenyt rendeztek, ahol a résztvevők palacsintasütővel futották végig a távot, időnként feldobva a palacsintát.
Almás amerikai palacsinta
Hozzávalók: 1 csésze (2,5 decis) liszt, 1 kiskanál sütőpor, 1 evőkanál méz, 1 tojás, 1/3 csésze tej, 3 dkg olvadt vaj, 2 db alma, fahéj.
Összekeverem a hozzávalókat: a lisztet, a sütőport, tojást, mézet, a megolvasztott vajat, a tejet és belereszelem a héjától megtisztított almákat, fűszerezem fahéjjal. Serpenyőben kevés vajon lepényformákat sütök belőle. Juharsziruppal meglocsolva fogyasztom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése