Rétes-dal gyereknapra…a fiókból!

Egy versike a fiók mélyéből….no nem az enyémből, hanem édasapáméból. Aki olykor fantasztikus sztorikat talált ki, amit hűvös balatoni délutánon, vagy egy közönséges hétköznap a panelban, barátaimmal tátott szájjal hallgatunk, aki olykor verseket is fabrikált, mint ez.

Most ezt a falatkát adom tovább lányomnak, aki éppúgy imád sütögetni, mint én, aki Attila papát csak a fényképekről ismeri és akinek az érkezését/létezését Attila papa, csak föntröl figyelhette…

Rétes-dal

Omlós, ikrás, mákosrétes
Szájban olvadó mézédes

Áldom a kezet, mely csinálta,
Amely reád cukrot szitált

Milyen ízek, milyen illat!
Mért nem rétes az a csillag!

Hej, ha rétes lenne ott fenn!
Elhordanám a zsebemben!

S még a morzsáját is –tudom –
Összeszedném a Tejúton…

Görögországra hangolva

Szikoti Kotopulu me Mila / Csirkemáj almával

Paris almája egykoron különlegesnek számított, Héra almafáját is a Heszperidák őrizték, ma elég gyakori gyümölcs, mégis a görög konyhaművészetben az alma annyira nincs jelen. Az egyik legnagyobb almatermő területük a tesszáliai Pélion-hegység közelében található, ahonnan a tengeri teheráruforgalmon keresztül hordják szét a gyümölcsöt a többi szigetre.

Ezt az  egyszerű ételt Korfu szigetén kóstoltuk, ahol anno egy útikönyv megírása miatt hetekig időztünk és ahol nem csak a kockás abroszos tavernák világa adta a kulináris örömöket, hanem alkalmanként betekintést nyerhettünk a vendészerető helyiek fazékjaiba, az egyszerű házias konyha ízeibe.

Szikoti Kotopulu me Mila / Csirkemáj almával

Hozzávalók: 60 dkg csirkemáj, 2 fej vöröshagyma, 3 evőkanál vaj, 3 evőkanál olivaolaj, 1,5 deci fehérbor, 1 nagyobb alma, 1 kiskanál oreganó, só, bors.

A hagymát felszeleteltem és a vaj-olaj  keverékében megpfonnyasztottam. Hozzáadtam a megtisztított, májat és megpirítottam. Fűszereztem sóval, borssal, oregánóval. Az alma héját meghámoztam és felszeleteltem, majd a májhoz adtam. Felöntöttem egy kevés fehérborral és beforraltam. Burgonyával tálaltam.

Török, görög egy asztalnál

A klasszikus görög szirupos édességek közé tartozik bár nem véletlen, hogy a törökországhoz szomszédos makedón területek alapédessége. Neve is török eredetű, egy 15-16. században élt oszmán ínyenc költő, Revani nyomdokán. Így mindkét nép gasztrokultúrájában fellelhető a sütemény

Görögország földjeit is jó néhány hódító nép megjárta, de északon a süti elnevezését a törökök kivonulása után is megtartották. Délen gyakoribb a Ravani elnevezés.

Én most a török verziót dolgoztam fel, Burcu receptje alapján. A görögök több vajat és több lisztet tesznek bele, a búzadara rovására én pedig most egy kifejezetten grízes összhatásra vágytam.

Revani

Hozzávalók atésztához: 2/3 bögre búzadara, 1/3 bögre liszt, 5 tojás, különválasztva, 2/3 bögre cukor, fél narancs leve.
A sziruphoz: 2 bögre víz, 2 bögre cukor, fél citrom leve.

A tésztához válasszuk külön a tojásokat. A fehérjét a cukor felével verjük fel kemény habbá.
A tojássárgáját dolgozzuk össze a cukor másik felével. Adjuk hozzá a búzadarát, a lisztet, a narancs levét és forgassuk bele a tojáshabokat.
Öntsük a masszát nagyobb vajjal, liszttel kikent tepsibe és 170 fokra előmelegített sütőbe 25 perc alatt megsütjük.
Közben forraljuk fel a szirup hozzávalóit.
A langyos sütit szeleteljük fel és locsoljuk meg a meleg sziruppal.